A rulett játék esélyei veszteség után nő. Ez a törekvés a hiányból való kilábalásra és a pluszban történő előrehaladásra irányul. Nagyon sok stratégia tartozik ehhez a rendszerhez.
Az, hogy a játékosok hogyan és mennyivel emelik a tétet egy vesztes kör után, stratégia, játéktechnika és mennyi pénzt hajlandóak kockáztatni. Vessünk egy pillantást néhány elterjedtebb rulett stratégiára.
A rulett Martingale stratégia
Bárki, aki olvasott már a rulett fogadási stratégiáról, valószínűleg találkozott a Martingale rendszerrel. Ez a stratégia rendkívül egyszerűen használható, megfelelő erőforrásokkal és elszántsággal kiváló eredményeket hozhat.
Fontos azonban, hogy csak játszani a klasszikus rulett játékokat mint a franciák vagy az európaiak a La Partage szabállyal, mivel a játékosok nem veszítik el teljes tétüket, ha a nulla esik, hanem kapnak még egy esélyt a játékra.
Az amerikai rulettben az egyetlen nulla mellett van egy dupla nulla is, ami természetesen csökkenti a játékosok esélyeit, ha olyan lehetőségekkel játszik, amelyeket könnyű megnyerni, mint például a Martingale Roulette stratégia.
Azt is fontos tudni, hogy létezik a fordított Martingale rendszer, amely alapvetően úgy működik, hogy veszteség után közvetlenül megduplázza a közelgő fogadást. Ez a stratégia még kockázatosabb, bár komoly nyereményeket is generálhat.
A James Bond-stratégia
A Casino Royalban való találkozása után James Bond néhány más küldetése során is kaszinókba futott be. Itt egy 200 dolláros fogadás a tökéletes kiindulópont. Három külön tétet tesznek meg összesen ennyi összeggel.
A 19-36 magas számjegyek tétje 140 dollár. Az utolsó 10 dollár a nullára tett fogadás, és 50 dollár a hat számjegyre 13 és 18 között.
A Martingale-hez hasonló hátrányok találhatók a James Bond fogadási stratégiában. Ráadásul a játékosoknak ragaszkodniuk kell a stratégiához, és nem kell eltérniük attól további tétek megtételével. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez a módszer, mint minden más rendszer, továbbra is a véletlenre támaszkodik.
A Paroli-stratégia
A Martingale rendszerrel ellentétben a Paroli rendszer minden nyerés után növeli a tétet, amíg a pénz megnégyszereződik. Ha a játékosok például feketére fogadnak egy zsetont, és nyernek, nyereményként egy további zsetont kapnak.
A Paroliban, ha a játékosok egymás után három leosztást nyernek, folytathatják a játékot az eredeti tétjükkel és a nyereményükkel. Ha a játékosok csak egy kört veszítenek ezzel a stratégiával, tétjük visszaáll az eredeti összegre. Ez a rendszer kevésbé kockázatos, mert lehetővé teszi a játékosok számára, hogy néhány meccs után megemeljék téteiket, ha nyertek némi pénzt.
A D'Alembert-stratégia
D'Alembert nevét Jean Baptiste le Rond d'Alembert francia tudósról kapta. A D'Alembert rendszer az egyik kockázatkerülő stratégia, amelyet a játékosok általában imádnak.
Nagyon sok türelem és kitartás kell ahhoz, hogy ezt a rulettstratégiát használjuk a nyeréshez, mivel a játékosoknak minden megtett tét után növelniük vagy csökkenteni kell a tét összegét, függetlenül attól, hogy nyernek vagy veszítenek.
A Labouchère-stratégia
A Labouchère-rendszer más megközelítésekkel ellentétben kissé eltérő stratégiát kínál. Minden a költségvetési cél kitűzésével kezdődik. Tegyük fel, hogy egy játékos 20 dollárt szeretne keresni ebben a körben.
Ezt az összeget ezután kisebb összegekre osztják fel, így minden tétnek esélye van a pot arányos részét megnyerni.
Ha a játékosok 20 dollárt akartak nyerni, ezt az összeget tetszőleges számú módon eloszthatták, így húsz lett. Célszerű ezt a felosztást leírni, hogy senki ne keveredjen össze a részvétel során.
A Fibonacci-stratégia
A Fibonacci sorozat olyan egész számok listája, amelyek összegzik a korábban megadott kettőt. Fibonacci olasz matematikus és filozófus nevéhez fűződik ezeknek a számoknak a népszerűsítése Európában. Az összegyűjtött számokat most az egyik legnépszerűbb rulett stratégiában használták fel.
Különféle egyéb innovatív rulettstratégiák
Sok más stratégia is létezik. Ezek közé tartozik a Montante Hollande-rendszer, a Whittacker-rendszer, a Goldstein-progresszió és a Fitzroy-rendszer, amelyek mindegyike analóg a fent említettekkel a játékstílus és az előnyök/hátrányok tekintetében.